Édenkert Portánkról
„Hagyomány útján, harmóniában a természettel, ahol a művészetek összeérnek.”
Bemutatkozunk
Az Édenkert Porta nem csupán egy családi vízió, hanem a gondviselés ajándéka.
2020. június 5-én a hazatalálás érzésével szívünkben érkeztünk meg, s annak felelősségével alakítjuk azóta a porta életét. Eközben csiszoljuk a mi életünket is a portához. Édenkert Portánk minden szeglete örömteli életérzéseket indít bennünk és vendégeink visszajelzései szerint is. A gondos építkezés, az időtálló kőfalak, a buja növényzet, a hatalmas diófa árnyéka, a pajta felfoghatatlan óriási tere és a kaszáló lemenő napban lévő földöntúli békéje.
Számunkra az ÉDEN visszatalálás a gyökerekhez, az esszenciához, a természetközeliséghez a művészetek útján. Vöröstón az Édenkert Portánk nemcsak a település életében hozott új időket, új találkozási teret, élményeket, hanem pár hónap alatt felírta magát a Balaton-felvidék és Magyarország kulturális térképére is. 2021-ben a Veszprém-Balaton 2023, Európa Kulturális Fővárosa partnereként sokszínű művészeti, kulturális események különleges helyszíneként új élet indult itt, ahol a hagyomány, az újítás, kreatív ötletekkel kéz a kézben egymáshoz simulnak. A porta és a pajta Csipkerózsika álmából ébredezve terei új funkciókat kaptak, megteltek találkozásokkal, örömteli eseményekkel, egymásra találásokkal. 2022-ben eseményekben gazdag évet zártunk. Hiszünk a minőségi, őszinte, örömteli találkozások közösségformáló erejében. Akik szerencsések elcsíphetnek nálunk egy-két itt töltött éjszakát is, szabad kapacitásunk függvényében. Alhatnak akár a szabad ég alatt, akár szénaágyban a pajtában, vagy a nyári melegben is hűsítően ható Balaton-felvidéki kőházunkban. Légy vendégünk, s visszavárunk!
HAZAÉRKEZNI A DIÓFA ÁRNYÉKÁBA – személyes bemutatkozásunk
Gyermekkorunk felhőtlen élményei, érzései, illata mélyen belénk vésődnek. Eljuthatunk életünk során, ismét keresve kutassuk ezt az életérzést. Lehet, mind hiába. Aztán megérkezhetünk egyszer csak, hogy a megengedés ereje varázslatos új utakra vezessen. Így történt ez velünk is.
Volt egy álmom. Már el is engedtem, amikor visszatért önmaga valójában, úgy ahogy Ő szeretett volna megnyilvánulni. Mélyen élnek bennem gyermekkorom balatoni nyarai, a családi nyaralás apukám vállalati beutalójával, délen Balatonszemesen. Férjem északon, Balatonkenesén nyaral sokszor családjával. Később barátokkal, bátyjával jöttek ide Balatonra, miután eladták a szentesi kertben megtermett őszibarackos ládákat, hogy legyen miből élvezni a nyaralás napjait.
Emlékeim vannak a stégekről, a naplementékről, a SZOT üdülős pazar reggelikről, arról, hogy a nővérem itt tanított úszkálni, és jól emlékszem arra is, amikor a nagyi is eljött vonattal pár napra falunkból, Mezőszemeréről. Néhányszor áthajóztunk Tihanyba, Badacsonyba, ami olyan volt, mint valami különleges tengerparti nyaralás. Erre vártunk és készültünk egész évben.
Aztán pár év snitt Balaton nélkül. Majd jött az újbóli visszatalálás, de már az északi part közelében. Itt töltöttük férjemmel, Tibivel az első közös nyarunkat 1998-ban, itt a Művészetek Völgye, a vigántpetendi Rézkapolcs táborban. Élveztük Kapolcsot és a fesztivál hangulatot. Majd nemsokára érkeztek a gyerekek, Janka és Vanda. Emlékszem, ahogy cseperednek s szopiznak valamelyik falusi sekrestyében Tibiék koncertje előtt, hintáznak a petendi Intéző ház udvarán a diófa alatt, a Bús-Nemoda házaspárnál. Izgatottan vártuk egyszer Göncz Árpi bácsit is, aki még Tibi tubáját is megszólaltatta. Felejthetetlen emlékek, élmények.
Majd újból egy hosszabb szünet következett, egy-egy tihanyi nyaralással. De ekkor már valami erősen hívott, visszahúzott, marasztalt.
Sok év telt el, aztán pár évvel ezelőtt – nem is olyan rég- a Művészetek Palotájában vettem egy gyönyörű albumot az egyik adventi koncert alkalmával: ha már soha nem lesz portánk a Balaton-felvidéken, akkor legalább a Nagy Káli-könyvet hadd lapozgathassam.
Teltek-múltak az évek, folyt az élet, változások, lehetőségek, jelek, intuíciók, vágyak, képek, akarások, s meghiúsulások, pálfordulások. Egert céloztuk meg – vissza szülővárosomba, diák- és fiatalkorom kedvelt helyszínére, ám Balaton-felvidék lett mégis belőle.
Bátor keresés, némi vagánysággal, s lazasággal elegyítve. Ha a családom őrültségem nem veszi komolyan, s Vanda lányunk „nem szól közbe” – nem jutunk Vöröstóra 2020. június 5-én. Kicsit sem szokványos módon, aznap kétszer tettük meg Dunaharaszti-Vöröstó utat vegyítve egy kis pesti napi teendővel (tanítás-koncert), így a reggeli esőben és esti naplementében sok színét megmutatta a porta és a település. Beleszerettünk. Mindenbe. Az ódon falakba, a kopott tetőbe, a naplementébe, a cserépkályhába, a pajtába, a diófába. Anyai nagyszüleim portájának hangulatát, illatát hozza vissza egy teljesen más dimenzióban. A természet közeliség tiszta érzését. Nem maradhattam a matyóvidék közelében, de a Balaton-felvidéken ugyanúgy szemerei lány vagyok legbelül.
A gyökerek ereje szárnyakat adott. A gondviselés gyönyörű lehetőséggel ajándékozott meg bennünket, azonkívül számos baráttól, kollégától, családtól is jött váratlan felajánlás, lehetőség az Édenkert Portánk szépítéséhez, otthonossá tételéhez, indulásához.
Sok személyes munkával, ötlettel, kreativitással töltöttük meg a porta, a település és a régió életét, egy nyár leforgása alatt. Vöröstó polgármester asszonya a faluban való befogadásunkat kísérte, mellesleg felhívta a figyelmemet a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa „Ragyogj!” – A kreativitás ünnepe programsorozathoz való kapcsolódás lehetőségére. Így a családi portánk jövőképe kitágult, 2021. nyarától kulturális, művészeti, rekreációs programok kötik össze a múltat a jövővel, a művészeteket a természetközeliséggel. Így a 2021-ben elkezdett, az idei 2022-es évben is folytatódik közös Pajta programunk, ezáltal Vöröstón az Édenkert Portánkon színes és tartalmas nyarat tervezünk. A település miliőjének, nyugalmának megtartását szem előtt tartva idén is folytatódnak a kibővített művészeti, rekreációs és kulturális programjaink, sőt vendégeinknek szálláslehetőséggel is szolgálunk. Folyamatos bővítéseink, felújításaink eltartanak még egy ideig, de egy olyan különleges kulturális tér bontakozik ki, mely reméljük sokszínűségével nemcsak a mi, de a helyiek, a régió és az idelátogatók örömét és feltöltődését, gazdagítását is szolgálja.
Édenkert Porta névválasztásunk egy évekkel ezelőtti önismereti játékhoz kapcsolódik, egy bemutatkozáshoz, az Éden Éva alliterációhoz kapcsolódik. Az Édenkert Portánk legfőbb víziója, hogy megtapasztalhassuk különböző művészeti ágak közös, aktív élményének segítségével újból az elveszettnek hitt harmóniát a környezetünkkel és önmagunkkal. A Fagyöngy Pajtánk elnevezése egy közeli családtag tiszteletére és a fagyöngy hagyományához kapcsolódik. Errefelé fagyöngy „ligetek” kísérik a hozzánk betérőket az út széli fák koronáján, a harmónia, a béke és az örök szeretet és a szerelem egyik jelképeként. A Fénytér pedig a kaszálónk tere, ahol az első és meghatározó találkozásunk volt a vöröstói naplementékkel. Janka fotós lányunk megerősítette ezt a névválasztást képi asszociációival.
Részletes programjainkról
Kik vagyunk?
Takács Tibor
Az Édenkert Élmény Porta & Fagyöngy Pajta Galéria és Fénytér házigazdája, tulajdonosa
Tubaművész, művésztanár, mesterpedagógus- és innovátor, ezenkívül ezermester.
A Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar tubaművésze, a Weiner Leó Katolikus Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola tanszakvezető tanára, valamint a Brass in The Five formáció alapítója és oszlopos tagja.
Jakab Évi
Az Édenkert Élmény Porta & Fagyöngy Pajta Galéria és Fénytér háziasszonya, tulajdonosa
Művelődés-szervező és moderntánc-mesterpedagógus diplomával új utakat keresve, természetgyógyász tanulmányait is kamatoztatja itt, mint életmód-tanácsadó és terapeuta. Az alternatív mozgás- és masszázsterápiák területén a shiatsu, a kranioszakrális terápia, a do-in valamint a tánc- és mozgásterápia területén mozog otthonosan. Budapesten a Táncművészeti Műhely alapítója, szakmai vezetője, Dunaharasztin a Haraszti Balett Iskolát vezeti.